A fülzúgás és a halláskárosodás között jelentős összefüggés van. A fülzúgásban szenvedők 70-90%-a hallásromlást is tapasztal (ez az arány a világ különböző pontjain eltérő). A legtöbb esetben a hallásromlás kezelése a fülzúgás zavaró hatását is csökkenti.
Egy elmélet szerint a fülzúgás és a halláskárosodás közötti kapcsolat a hallásmegvonással függ össze - más szóval azzal, hogy az agyat megfosztják a hangoktól. Valójában az agyunkkal hallunk, amely értelmezi a fülön keresztül érkező hangokat.
Ha valakinek halláskárosodása van, bizonyos frekvenciájú hangok nem jutnak el az agyba. Az agy megpróbálja kompenzálni a hiányzó hangot, és feljebb kapcsolja a saját „hangerejét”, hogy megtalálja a hangot (azaz figyelmesebbé válik). Ezáltal az agy tévesen érzékelhet olyan jeleket, amelyeket korábban figyelmen kívül hagyott volna, és hangként értelmezi azokat - a fülzúgást, amelyet hall.
Ezért lehet olyan hasznos a fülzúgás kezelésében a hallókészülékek használata, amelyek felerősítik ezeket a frekvenciatartományokat - az agy újra hozzáfér a hangokhoz, és többé nem kell túlkompenzálnia.
